Republikánus.hu

Orbán 29 pontos intézkedéscsomagját valamilyen oknál fogva ezzel a titulussal látták el. Lelkes kommentárok vizionálják a Fidesz visszatalálását eredeti gyökereihez, amelynek alapja a liberalizmus, azaz pontosan ugyanaz, mint a neokon társadalom felfogásé. Mert ugye a neokon gondolat azt a társadalmat akarja konzerválni, amely vegytisztán liberális, de mindamellett vallásos, és „amerikai” módon nemzeti. Tehát Isten-Haza-Család és szabad vállalkozás. Amolyan pozitívan egoista „Ősforrásos” módon. Kérdés, hogy nálunk ez lehetséges-e?

Közkeletű tévedés, hogy az Szdszel és Gyurcsánnyal azonosítják a liberalizmust. Ezért a liberalizmust, mint eltörlésre ítélt halott elméletet tüntetik fel, és már az említése is bemocskol minden politikust. kb annyira mint a manapság a görög saláta emlegetése… Pedig ez eredendően ostobaság. Liberalizmus abban az értelemben, amely leépíti az államot (nem gyengíti), visszaszorítja oda ahová való, ki a gazdaságból, a magánszférából, de megerősítve klasszikus feladatait, mint a hon és rendvédelem, valamint a jogrend fenntartása és elvhű védelmezése, nálunk nem volt. Egy pillanatra sem! A későkádári értelmiség és bürokrácia, különböző paktumait, gazdasági próbálkozásit viseltük el, valamint vajúdását a magyar társadalom problémáival, amelyre képtelen volt egyenes választ adni. Csak kitérők, kacskaringók jellemezték. Éppen az a felismerés maradt el, amely a liberalizálódás folyamatát nem csak elszenvedi, menekül előle, hanem beépíti azt a társadalom mindennapi életbe. Lásd Észtország. Minden kormány kitért a feladat elől. Ha tett is valamit, az nem rendelkezett semmilyen bizonyítékával a tartósságnak. Csak arra voltak jók, hogy életre hívják a Jobbikot, meg az LMP-t, amely pártok gazdasági elképzeléseiket vizsgálva szintén nem jobbról támadnak… Nincs bennük semmi új. Ugyanazt a leegyszerűsítő népies osztogatást vázolják, mint eddig mindenki. Ha innen nézzük a problémát, úgy fest, nincs mit konzerválni.

Akkor mit is tehet a Fidesz. Először is körülnéz, és azt a felfedezést teszi, hogy a felemelkedő gazdaságok, amelyek ledolgozták hátrányukat, és beléptek a fejlett világ kapuján, mind a liberális kapitalizmus gyermekei. Ha az állam be is avatkozott, azt, mint fejlesztő a piacát védő állam tette, de soha nem vonta kétségbe azt a gazdasági szerkezetet, amely az ipari forradalom óta üzemelteti a világot, és egyben olyan jólétet teremt, amely példátlan. Már ha jól csináják, vagy csinálják egyáltalán. Erős állam kell, de csak azokon a területeken, amelyekről már írtam. Tehát a Fidesznek liberalizálnia kell. De persze ilyen néven ezt nem teheti, mert az Szdsz szépen leamortizálta. De olyan lényeges az, hogy hogyan nevezik? Teljesen indifferens. Tehát liberalizálni fog (helyesen), ha nem akkor elbukik, mert a gazdaság csak így tud működni sikeresen. Ha pedig a Fidesz sikeresen liberalizált, a maga konzervatív módján (ez nem ellentmondás) akkor büszkén lehet neokon. De olyan messze vagyunk még ettől…

Az idei választás előtt-után, sokan feltették a kérdést, mire lehet elég a kétharmados többség. Kicsit a kormánypárton belül is túllihegték a kérdést, ezért hamar kiderült számukra, hol is van a kétharmad határa. A Kósa affér, a szlovák retorziós törvények, majd az MKP zátonyra futása külföldön mutatott stop táblát a kormánynak. Kérdés, belföldön van-e ilyen határ? Van bizony. A 29 pont már el is kezdett „felpuhulni”, a belső ellenállásnak köszönhetően. Már a bejelentés másnapján kiderült, hogy a borzalmas nagyságú közszférát, amely cirka 2700 milliárdot emészt fel évente, és minimum a kétharmadára kellene csökkenteni ezt az összeget, ha a régiós versenytársak szintjét akarjuk hozni, nem sikerül megkurtítani, mert a 15%-os bértömeg csökkentés csak az állami vállalatokra vonatkozik… Beszédes. A kétharmad belső határa éppen a bürokrácia határán húzódik. A bankadó szintén kérdéses. Vajon kire veri rá a bankszféra azt a 200 milliárdot? Majd meglátjuk.

Néztem a trianoni emlékülés idején szegény Szilit, amint egyedül ül a Parlament szociknak fenntartott részén, és belegondoltam, milyen lehet a helyzete azon a párton belül, amelyik nem érti azt a szót, hogy nemzet. Nem értik, mert nem is érthetik. Ki lettek lúgozva. Megölték a gondolataikat. Gyerekkorukban partizánok voltak, utána kisdobosok, úttörők, majd kiszesek. A jobb érzésű embereknek itt már felfordult a gyomra. Én is bejártam ezt az utat, de az első Kisz bélyeg helyett vettem egy bambit a büfében. Hánytam az egésztől. Na, ezek ugye nem. Mentek tovább a ranglétrán, mert ez volt a karrier útja. De ennek nagy ára van. Elkezdték utálni a problémákat, amivel a magyarság jár. Itt vannak ezek a határontúliak például. Mindig vergődni kell velük, mi több miattuk szavazatokat is buknak. Bezzeg, amikor a jó csehszlovák és román elvtársakkal mindent meg lehetett beszélni, akkor nem akadályozták a progressziót. És akkor még nem beszéltünk az itthoni csőcseléktől, aki előveszi az árpádsávost, és tüntet ellenük, akik megváltanák őket, és bevezetnék őket a töretlen haladás világába. De nem lehet, mert nemzetieskednek. Megemlékeznek Trianonról, állampolgárságot adnak a határontúliaknak, és képesek a jó szlovák elvtársakkal konfliktusba kerülni, holott ők mindenben befeküdtek nekik, hogy béke legyen. Mindent feláldoztak, hogy békében lophassanak. Akár a nemzetet is.

És én nézem Szilit. Ő már tud valamit, mi több mindig is tudta. A nemzeti gondolat, nacionalizmus sovinizmus nélkül, kikerülhetetlen. Ahogy nőnek fel az új nemzedékek, az agymosás gyengül, a progresszióról kiderül, hogy regresszió, a fejlesztésről, hogy lopás, a globalizációról, hogy szintén a lopás egyik formája, csak már nem a mieink rabolnak ki. Akkor rájön szépen minden fiatalember, hogy szar van a palacsintában. Ha baj van, nincs más, csak az a közösség, amelyikben élünk és megélünk. Ha jön a folyó, akkor hamarabb rak homokzsákot a rab a szomszéd börtönből, mint egy francia, vagy angol. Mert ők nincsenek sorsközösségben velünk. Sorolhatnám még. Ébredünk, ébredezünk, kormánytól függetlenül! Mert a nemzet nem a kormányé, hanem a miénk. A kormány, a parlament csak eszköz, a cél ugyanaz. Ennek a közösségnek a boldogulása, gyarapodása. Szent István óta ez a program, csak olykor ezt egyesek elfelejtik. No, sebaj, majd Szili szól nekik is, hátha felébrednek egyszer! Én optimista vagyok!

Thomas Hobbes szerint a természeti állapot, „mindenki harca, mindenki ellen”, amely elfogadhatatlan körülményeket teremt. Az emberiség felemelkedése az első államok kialakulásával kezdődött, és az állam elsődleges funkciója azóta sem változott. Rendet kell tartania, védenie kell a tulajdont és minket, akár egymástól is. Az állam hol kiterjed, hol visszahúzódik, hasonlatosan az apály-dagály jelenséghez. Felvállal, majd lead funkciókat. Magánosít, államosít, éppen aszerint, hogy a társadalom éppen mit preferál, vagy éppen a korszellem mit ír elő. Az építőmester az adott ország politikai osztálya, úgy egészében. Ha a politikusok rosszul végzik a munkájukat, akkor az állam egyre bénább lesz, képességei romlanak, és szépen lassan kicsúszik a kezéből minden. Kezdődhet „mindenki harca, mindenki ellen”. Ha ezt nem akarjuk, jó építőmestert kell választanunk, foglalkoznunk kell a politikával, értenünk kell azt. Ezen a blogon, a saját szerény eszközeimmel, az én látásmódommal, ezt a megértést próbálom előre vinni. Jó olvasgatást mindenkinek!